A börtönőr durván hátbataszított, erősen utalva arra, hogy be kéne mennem a cellámba. Engedelmesen beléptem és muitán becsapta rám a rácsot, megfordultam és kiöltöttem rá a nyelvem. Utána visszaugrottam az ajtó közeléből, hogy eltakarja előlem őt a fal.
Beletúrtam a hajamba, amit hál' Isten nem vágtak le. A szűk bötönszobában egxy emeletes ágy és egy wc volt. Az ágyról eszembe jutott, hogy vajon lesz-e cellatársam, ha igen akkor ki?
*egy nappal korábban*
- Rukia! - a barátnőm lihegve futott utánam, de végül kifulladva megállt. - Hova sietsz már? A disco a másik irányban van! - kiabálja utánam. Idegesen megfordultam és toppnatottam egyet a magassarkús cipőmmel, fázósan átölteltem magamat, az ujjatlan miniruha nem éppen akoratavaszi öltözéknek számított. A szórakozóhelytől tucc-tucc zene szólt.
- Orihime, hányszor mondjam, hogy inkább beugrok egy krokodilokkal tömött medencébe, mint inkább nézzem, ahogy Chad vonaglik azzal a libával! - mondjuk most, hogy a hideg vörösre csípte a karomat nem tűnt a legjobb ötletnek a "szaladj el a pusztába sértődötten és várd meg, amíg valalki rád talál" dolog. Az arcomra is kiült a gondolat, ami Orihimét a megölélesemre sarkallta. Odalépett hozzám és átkarolt.
- Gyere szépen vissza! Itt megfagyunk és úgy már nem tudsz tovább durcáskodni.
- Talán - mondtam durcásan és lassan visszasétáltunk a discoba, miközben a dúskeblű barátném vígasztalt.
Leültünk a bárpulthoz és egymásután gördültek le a torkomon a feledtető italok.
- Tudja *hikk* aza ribanc ne is szereti Chadot *hikk* - matt részegen hablatyoltam a csaposnak. - Legszívesebben *hikk* kitekerném a vékony *hikk* kis nyakát* - és próbáltam a kezemmel imitálni a mozdulatot. Eddig emlékeztem a dolgokra többé-kevésbé, ezután elsötétült minden és arra tértem magamhoz, hogy a zene elhalt, a lámpákat felkapcsolták, egy csomó ember vesz körbe, torkukon visszafojtott sikollyal. Ültem a földön előttem Nanao, Chad új "csaja" piros, véreres nyakkal és üveges tekintettel. Elkerekedett a szemem, alilg hallható hangon megszóltaltam:
- Ne, nem lehet - elborzadva néztem a kezemre, ami az ölemben feküdt vörösen és forrón. - Ne! - egyre hangosabban hajtogattam a szócskát. - Ne! Nem, nem, nem nem! Nem én tettem, nem lehe! - kitágult pupillával néztem körbe segélykérően az emberekre, a bulizni vágyó fiatalokra. Szinte egyszerre szólatl meg a tömeg, valaki zokogott, valaki sikított, üvöltözött velem és mindenféle szitokszót vágott a fejemhez. valaki rémülten elmenekült a pillantásom elől. A fülem felfigyelt a hangram ami a rendőrséget tárcsázta. Mozdolutatlanul ültem, pisolgni se volt merszem. Orihime sietett felém és talpra állított. Láttam, ahogy mozog az ajka, de minden hangot kizártam magamból. Nagy nehezen rákoncentráltam a hallás művelésére.
- Gyere, ki kell mennünk! Hallasz? - ordított hozzám a narancsszín hajú lány. Zavartan bólinottam és a könny felgyülemlett a szememben. Orihime kivezetett a tömegből és a hátsó kijáraton kiléptünk a csípős levegőbe. Megszűnt a hangzavar, már csak a lány csilingelő hangját hallottam:
- Jól vagy? Nincs túl sok időnk, valaki hívta a zsarukat, nemsokára itt is lesznek. - elkezdte csavargatni a haját.
- P-persze - nem bírok a sírás visszatartásával, két csíkben folyik le az arcomon. - Mi történt? Én-én nem akartam se-semmi rosszat. - szipogtam. Sajnálattal rámnézett.
- Tudom, de ha láttad volna magadat elkezdenél kételkedni benne - sóhajtott egyet. - Miután leültettelek a pulthoz...
